Mára elfáradtam :) A vizsga lenne az oka? Á hagyjuk... Nem sikerült... Vigasztaltam a sajnálkozókat... Ez van... 

Nehéz volt kikelni a jó melegágyból, várom az estét...

A suliba elég későn értem be, de semmi nem történt... ülésrend persze... Csak alap idegesség. Egymás nyugtatása. Kikaptuk a vizsgalapokat, az instrukciókat, dolgozhattunk. Poén, elsőként jöttem ki... nem volt kedvem, sokat ülni felette... :)  

Büfébe ettünk páran, és utána kimentem a többiekkel (másik csapat) levegőzni. Könnyed vidámkodás.. :) 

Ideges várakozás a terem előtt... behívtak és leültünk. Osztották a lapokat, persze annak akinek sikerült. Kevesen kapták meg. Mindenki meglepődött.

Ádám aranyos volt, ott tobzódott mellettem, ahelyett, hogy örült volna a sikerének :). Kis lelkét kellett ápolni. Ne vitatkozz, így volt! :) Jelentkezés a következő vizsgára... Utána örültem a buszon, senki nem ült mellém... Ilyenkor jól esik az embernek a magány, áttervezhető a következő lépés. 

Megleptem magam ezüst ékszerrel. :) Van gyűrűm, már nagyon régi, vagy 20 éves. Ma kirúgtam a hámból van mellé szép nyaklánc is :) Itthon a gyűrűt rendbe tettem. Nem hittem, hogy alufóliába szódabikarbóna társaságába egy ezüst gyűrű lazán betekerve, forró szódabikarbónás vízben rotyogva, megszépül. Jött mellé a fogkrémes módszer is azzal kapta meg az eredeti csillogását :) Most ennek örülök :) A vizsgát leszámítva, olyan jó napom van :)

Túl vagyok a lélekmelengető forró teán, és halkan szól a zene is :)

Kudarcok erősítenek... :) Csak tudnám miért írtam magamnak ilyen életet...

"Aki szeret, aki mindig szeret, nem ér rá panaszkodni és boldogtalannak lenni."

(Joseph Joubert)